Az én történetem olyannyira valós tartalmú, hogy saját magam életéről szól, ugyanis feleségemmel április végére várjuk első gyermekünk születését. Természetesen nagyon örülünk és izgatottak vagyunk, de kár lenne tagadni, rengeteg kérdés merül fel bennem, bennünk. Az első napok, hetek, és hónapok túlélésén kívül a hosszú távú terveknek és elgondolásoknak is van helyük azokban a beszélgetéseinkben, amik köztem és Wendy között zajlanak. Egyik ilyen beszélgetésünk során merült fel a futball kérdése (nem meglepő módon), hiszen mind a ketten futballszerető és aktívan is játszó családból jövünk.
Ha Isten is úgy akarja és egészségesen születik meg a kisember, hogyan neveljük majd gyermekünket a sport szeretetére? Hogyan fogjuk rávezetni, nyomás nélkül, a futball imádatára? Továbbá, milyen eszközök vannak a kezünkben, mint szülőknek, arra vonatkozóan, hogy a szülői beavatkozás optimális szinten tartása mellett, de belülről fakadó motivációval rendelkezzen már egészen kicsi kortól a saját sorsának kézbentartásáról?
Számomra rendkívül fontos lenne, hogy gyermekeink a sporton keresztül tanulják meg a világ dolgait, a futball által értsék meg az emberiség szabályrendszerét, és a csapatjáték világából merítve alakítsák ki kapcsolatrendszereiket és a különböző emberekhez való különböző viszonyulásaikat.
Mondanom sem kell, a téma nem csak nekem szól. A mai modernizált, felgyorsult, és néhol végletekig átalakult világban a gyermeknevelés még inkább kardinális kérdéssé vált. Érdekes a gyermeki lélek megértése, a különböző korosztályok közötti különbségek, illetve a szülői hozzáállás milyenségének vizsgálata is.
Már ezen kérdések és gondolatok leírása is zavarba hoz, nemhogy a kitárgyalásuk, úgyhogy jó kis adásra számítok! Nagy izgalommal várom az összes nagy tapasztalattal megáldott Átkeretező társaim véleményét és tanácsainak rendszerét.
Vajon mi is itt az első eldöntendő kérdés;
Tudatosan vagy spontán?
Terelni vagy hagyni?
Öröklés vagy környezet?
A te álmod vagy a gyerekedé?
