#vers #magany #kapcsolat #tars #kozony

Itt vagyok, hahó,
HAHOOOO!
Nem látsz? Nem hallasz?
Megcsíplek!
Nem érzel.
Átnézel.
Láthatatlan lettem.
Köd.
Szertefoszlok.
Élni akarok!
Ne húzd át létezésem jogosultságát az ignorancia gyáva tollával!!!
Csend.
Elmerülök benne.
Figyelek.
Hallgatom a dobok ritmusát.
Ta-dam, ta-dam.
Ismerős érzés.
Voltam már itt.
Szomorú bolygó.
Félők lakják,
Félnek mindentől.
Félnek elmondani, beismerni,
Megvallani, szembenézni.
Befogtad a szemed. Mint a kisgyerek azt hitted, ha nem látsz , majd én sem látlak .
Bűzlöttél.
Bűzlött belőled a gyávaság. Te! te érzékeny a szagokra.
Némaság. Elviselhetetlen fehér. Semmi.
Próbálom elképzelni, megérteni.
Túl van a fantazián, az elmén.
Felfoghatatlan táguló végtelen.
Zajmentes válasz a kérdésre.
Vagyok? Ki.
ÖL-el-TÉL.
Most tavasz van, eszembe jutottál, régi kedves.
Mosolyogva, forrón.
Kés a hátamba.
Talán ezt keresi Uram?
De ez nem Rejt. Ő
Csak fut.
S én játszom hajnalban a szavakkal,
Mint Sam, s már belekúszott a fejembe,
A dal.
Fáradt, rekedt hangon.
Megis megnyugtatja, elringatja,
Mint gondoskodó anya,
Sarokban remegő, összekucorodott lelkem.