Roma fiatalok reagálnak az elmúlt hónapok eseményeire

Fájdalom, düh és a szolidaritás hiánya. Ezeket érezzük magyarországi romákként az elmúlt hetek és hónapok eseményei kapcsán. Megrázott minket, ahogy végignéztük, hogyan gyilkolja meg George Floyd-ot, egy afro-amerikai férfit egy fehér rendőr Minneapolisban, pár nap múlva pedig a Jeruzsálemben készült felvételeken egy zokogó palesztin anyával éreztünk sorsközösséget, aki autista fia, Iyad El-Hallak kivégzése után vonja felelősségre az izraeli rendőrséget. Mindeközben egy tragikus gyilkosság kapcsán Budapest belvárosában “cigánybűnözést” skandálva neo-nácik vonultak múlt héten, a rendőrség közbeavatkozása nélkül, pár nappal később pedig „Cigányirtás = bűnözésirtás” felirattal rongálták meg a Roma Holokauszt Emlékművét.

Ezek nem elszigetelt események a világ random pontjain. A szálak mind öszefutnak egy olyan fehér felsőbbrendűségre, szexizmusra és kapitalizmusra épített világrendben, ahol a COVID-19 globális fenyegetése ellenére még helyzetben lévő csoportok közönyösen semmibe vehetik vagy éppen agresszíven támadhatják az elnyomott állampolgárokat, nincstelen közösségeket. Ez az a világrend, amibe a mainstream integrálni akar minket, magyar romákat, bármit is jelentsen ez. Minket, akik többségében se anyagi, se társadalmi tőkével nem rendelkezünk.

Az online beszélgetés során egymás között reflektálunk arra, milyen folyamatok vezettek ide, és milyen érdekrendszerek tartják fenn ennek a világrendnek a létezését. Nem összehasonlítani akarjuk a tragikus történéseket a magyar helyzettel, hanem a gyűlölet hatalom által továbbgerjesztett mechanizmusaira szeretnénk közösen rávilágítani és azok számára is egyértelművé tenni, akik bár mindig biztosítanak minket megértésükről, nem adnak nekünk platformot a megszólalásra, fizetett munkát a közösségszervezésre vagy épp szalonrasszista kommentekkel teszik tönkre a péntek esténket.

Ez a beszélgetés más lesz, mint a többi. Nem öltözünk fel szépen, ahogy elvárják, nem mondunk olyan mondatokat, amiket elvárnak, és nem maradunk pozitívak sem csak azért, mert elvárják, hogy elnyomjuk a dühünket. Kihasználjuk, hogy egymás között vagyunk, ahogy az elmúlt hetek és hónapok során is támogattuk egymást, és olyan dolgokról is beszélünk, amik kellemetlenek lehetnek/lesznek a hallgatóknak. Miért nincs hangunk a médiában? Miért kell naponta okítanunk tanult barátainkat és ismerőseinket a rasszizmusról? Mit várunk el azoktól, akik támogatni szeretnék munkánkat és aktivizmusunkat? Miért van elegünk az áldozat szerepéből? Ezekről a kérdésekről beszélget:

Ignácz Judit
Márton Joci
Jóni Tibi
Suha Nikolett

A beszélgetést moderálja Fedorkó Bogi, emberi jogi szakember és aktivista.