Kácsor Zsolt író, Tudósító. Éppen Debrecenben dolgozott, amikor elindult onnan néhány férfi cigányokat gyilkolni. Zsoltot nagyon mélyen érintette az esemény, amit feldolgozott A cigány Mózes című regényében is. Beszélgetünk a többségi társadalom közönyéről és álságosságáról, a középosztály képmutatásáról. És persze a döntéshozókról, akik a rendszerváltás óta nem tudtak mit kezdeni a szegénységgel, lemaradással. Szent István is szóba kerül, akit Kácsor a legnagyobb magyar államfőnek tart, szemben a rövid távon gondolkodó kortárs politikusokkal. És kibeszéljük a Don - Kanyart, ahol Zsolt családjából többen is meghaltak, és ez a családi trauma ösztönözte, hogy megírja a Harminckét bolond című regényt, olyanokról, akik ott maradtak, vagy hazajöttek. Nagypapáról, akinek mindkét lábát ellőtték, nagybácsiról, akinek az összes ujja lefagyott. És végül, de nem utolsó sorban kiderül, hogy a mániás depresszió hogyan hasznosítható az írás során.